Májusban került a mozikba a legújabb Marvel szuperhősös film, az X-Men: Kezdetek. Az eredeti angol címet – X-Men Origins: Wolverine – nézve még az is azonnal kiderül, hogy ezúttal az X-csapat egyetlen tagja, Wolverine (magyarban Farkas, vagy korábban Rozsomák) kerül a középpontba. És ahogy azt már megszokhattuk, természetesen ehhez kapcsolódóan is készült játék, melyet ma az Activision Blizzard PR-osa, Nadja Rehberg személyesen hozott el a hazai forgalmazásért felelős BSC-hez, hogy a magyar sajtó képviselői saját maguk is kipróbálhassák megjelenés előtt a játékot.

Ahogy az egy mozifilmhez kapcsolódó játéknál már megszokott, az X-Men Origins: Wolverine gyakorlatilag minden létező platformra érkezik: PC, PS3 és Xbox 360 mellett PS2-re, Wii-re, Nintendo DS-re és PSP-re is megvásárolható lesz. A három elsődleges konzolra a Raven Software fejlesztette a játékot (az Unreal Engine 3.0-át használva hozzá), míg az utóbbi verziókért az Amaze Entertainment felelős. A bemutató során egy fejlesztői Xbox 360-on futott a játék.

A történet az információk szerint kapcsolódik a filmbeli cselekményhez – kb. 90%-a a filmbeli sztorinak megjelenik a játékban is –, de kb. duplájára kibővítették ezt a tervezők, hogy ne csak a filmben történteket kelljen újrajátszanunk. A játékmenet alapvetően akció-orientált csihi-puhi, melyet leginkább a God of Warhoz vagy a Devil May Cryhoz lehet hasonlítani. Wolverine a rátámadó ellenfeleket ütésekkel, rúgásokkal és természetesen karmai alkalmazásával – és ezek kreatív kombinálásával – teheti ártalmatlanná. És teszi is, mérhetetlen brutalitással kísérve. Fröcsög a vér, repkednek a különböző végtagok szanaszéjjel, akármerre járunk. Látványosabb megmozdulásainkat pedig még külön kis cutscene-ek is kísérik, szintén nem kevésbé véráztatta módon. Átvezető jelenetekkel természetesen ezen kívül is sokszor találkozhatunk, hiszen ezek viszik előre a történetet. Előrehaladásunkat a sok-sok támadó mellett természetesen egy-egy bossfight is megszakítja – a fő ellenségek legyőzése pedig sokszor többfordulós, vagy legalábbis valami cseles mozdulatot igényel. Az egyik ilyen összecsapás során például az óriási lényre kellett hátulról ráugrani és párszor belemélyesztenünk karmainkat – mindezt persze többször is megismételve.

Az irányítás elsajátítása mindössze percek kérdése – feltéve, hogy nem áll teljesen idegenül egy gamepad a kezünkben. Az első pár pálya ráadásul tutorial módjára, lépésről lépésre vezet be az extra mozdulatok és a bonyolultabb kombók alkalmazásába. Igen vad pusztításba foghatunk, akár messziről is nekiugorhatunk az ellenfélnek, sok esetben azonnal leterítve azt, a levegőbe ugrás után pedig kisebb földrengés előidézésével is sérülést okozhatunk a körülöttünk állónak. A harc közben a Rage (düh) mérő folyamatosan nő, és ha megtelt, még nagyobb csapásban részesíthetjük ellenfeleinket. Karmaink segítségével pedig könnyedén a falra is mászhatunk (eközben egy mókás bug is előkerült, ugyanis főhősünk közben egy láthatatlan párkányra is megállt). Wolverine amellett, hogy csontvázát adamantiummal tették töréssel szemben ellenállóvá, képes regenerálódásra is: ha életerőnk kritikus mértékben lecsökken, egy nyugodt helyet keresve várhatjuk meg az újratöltődését. Ilyenkor a testünkön látható sérülések is beforrnak, az izmoktól a bőrünkig bezárólag. Ahogy haladunk előre a játékban, úgy fejlődik főhősünk is. Ez például az életerőcsík maximumának növekedésében nyilvánul meg, de mi is hatással lehetünk a fejlődésre: a gyűlő pontokból mi választhatjuk ki, hogy például karmaink erejét vagy maximális egészségünket szeretnénk növelni.

Speciális képességet jelentenek még állati ösztöneink, melyek elsősorban a továbbvezető út megtalálásában segítenek. A D-pad egyik irányának megnyomásával környezetünk kissé elmosódik, és a fontos tárgyak, helyek elszíneződve jelzik, hogy merre célszerű még bóklásznunk. Amúgy a játékmenet elég lineáris, így maximum akkor érdemes segítségül hívnunk ezt a funkciót, ha úgy érezzük, hogy zsákutcába futottunk, és nincs kedvünk önállóan megoldani a helyzetet. A puzzle-k a szokásosak a játék során. Például egy kerék tekerésével nyithatunk ki egy kaput, hogy utána aztán gyorsan átfussunk alatta, mielőtt lecsapódik, de van, hogy már a kereket is máshonnan kell megtalálni a nyitószerkezethez. Vagy máshol egy szobrot kell arrébb húznunk, hogy arról rugaszkodhassunk a fenti párkányra.

Úgy gondolom, az X-Men Origins: Wolverine nem akar többnek látszani, mint ami: az első kb. egy órányi játékot látva egy élvezetes verekedős akciójáték, melyben nem kell sokat gondolkodnunk, csak megyünk előre és ütünk mindenkit, aki csak szembe jön velünk. Mindehhez teljesen megfelelő főhős Wolverine karaktere, hiszen speciális tulajdonságai különös kegyetlenséget biztosítanak számunkra a kalandok során. A grafikára a látottak alapján nem lehet panasz, az első óra során tapasztalt linearitás pedig nem tűnt igazán problémának. Azt meg majd meglátjuk a május eleji megjelenést követően, hogy hogyan alakul tovább a sztori, és elég-e mindez, hogy elejétől a végéig élvezetes játékot kapjunk a kezünkbe.