Az Electronic Artstól ezen a télen sem maradtunk karácsonyi ajándékötlet nélkül autós játékokért rajongó barátok számára. A fejlesztők hozták a kötelezőt, a nagy durranás ugyan elmaradt, de a tavaszi szimulátor-áradatig biztosan kihúzzuk a nemrég megjelent árkád-száguldozással.

Sokan örülhetnek most, hiszen a Carbon megjelenésekor rengetegen voltak, akik inkább a nappali viszonyok között játszódó, Most Wanted-féle iskola folytatását várták. Ezt az EA még akkor sem hallotta meg, amikor a rendhagyó ProStreetet kiadták – sokaknak nagy csalódást okozva ezzel, hiszen ennek nem sok köze volt a megszokott NFS-életérzéshez. Mostanra azonban úgy tűnik, eljutott a nép hangja a fejlesztőkhöz, és az új epizóddal a Most Wanted babérjaira próbálnak törni. Sajnos azonban magához a játékhoz nem tettek hozzá olyan mérvű újdonságot vagy érzetet, ami az Underground vagy a Most Wanted függőségét okozta. Ezek a sikerjátékok minden szempontból óriási újdonságot hoztak annak idején, amit már egyre nehezebb überelni.

Az Undercover új játékmódja egyfajta országúti verseny. A ProStreetben ennek már láthattuk némi előszelét, azonban mindezt azóta kicsit fel is turbózták. Ettől eltekintve viszont nincs más újdonság a játékmódok terén. Az egyetlen ok arra, hogy kíváncsiak legyünk a következő versenyre, az átvezető videókkal elmesélt cselekmény. Amiatt pedig senki se aggódjon, hogy nem fogja érteni, a játék ugyanis magyar felirattal jelent meg hazánkban. A Carbonban is volt ugyan sztori, de az Undercover cselekménye már jóval összetettebb. Tömören arról van szó, hogy rendőrként épülünk be egy metropolisz autótolvaj bandájába, hogy a világméretű szervezetet lebuktassuk, lehetőleg minél gyorsabban. A főnökasszonyunk természetesen egy bombanő, és amíg a banda legmélyebb köreibe beférkőzünk, még jó pár hasonlóval hoz össze a sors. Ezzel aztán garantált a "Halálos iramban"-érzés.

Ehhez a feelinghez alapvetően párosul a tuning és a csicsa-autók. Az Undercover azonban végre nem erre alapoz. A teljesítmény-tuningot a végletekig leegyszerűsítették, így ezúttal nem kell órákat töltenünk az autó fejlesztésével. Az optikai tuningnak pedig immáron semmi jelentősége nincs. Persze a lehetőség megvan rá, így aki szeret vele szöszölni, bátran formálhatja a kocsiját, de talán sokan örülnek, hogy végre ezen nem múlik semmi. És talán ez nem is baj, hiszen az eddigi részekhez hasonlóan itt is csak gyűlnek a járgányok a garázsunkban.

Az autók terén túl nagy meglepetés nincs: a jelenleg a piacon kapható legjobb sportkocsikat kormányozhatjuk. Sajnos a Ferrari ebből az epizódból is kimaradt. Ennek ellensúlyozására azért kaptunk egy-két igazi gyöngyszemet, például a Mission Impossible-ben Tom Cruise által hajtott Bugatti Veyront.

A játék az elején nevetségesen könnyű, és nehézségi szintet nem is tudunk állítani. Aztán egyik pillanatról a másikra azon kapjuk magunkat, hogy egyre gyakrabban kell memorizálnunk a pályák nyomvonalát, mert hibátlan versenyzéssel tudunk csak győzni. Ez kb. a küldetések felétől igaz. Innentől kezdve a rendőrökkel kapcsolatos feladatok is bonyolódnak. Mindez konkrétan kétféle játéktípust jelent: a "zsaruk kiiktatása" és a "menekülés" módokat. Annyi rossz hírem azonban mindenképpen van, hogy a rendőröket likvidálni már egyáltalán nem olyan könnyű, mint a Most Wantedben, vagy a Carbonban. A zsernyákok igazán ütőképesek, hisz 350 km/h-nál még simán tartják a tempót, ráadásul meglehetősen jó csapatjátékosok. A küzdelemnek persze van tétje. Két alkalommal még "csak" nagyon borsos bírságot varrnak a nyakunkba, a harmadik esetnél azonban kapásból elkobozzák az aktuális autónkat.

A rendőrök bőrébe bújni sajnos csak a multiplayer játékban lehet, a "Rabló-pandúr" módban, ahol két csapatra oszlanak a játékosok. Az első körben az egyik csapat a rabló, a másik pedig meg kell hogy akadályozza a csomag célba érését, majd a következő menetben fordul a csapatok feladata. A saját tapasztalatom szerint nagyszerű lenne ez a játékmód, ha a világ különböző kultúrájú népeinek NFS-ező gyermekei képesek lennének csapatban gondolkodni, de mivel ez ritkán valósul meg, így sajnos sok csalódás érhet minket.

Az egyszemélyes játéknál új elem az országúti küzdelem, ami a ProStreetben már előfordult, csak másképp. Az amerikai hírtelevíziók helikopterei által sokszor lencsevégre kapott, soksávos autópályán való bűnözőkergetés hangulatát adja vissza, de ez ebben az esetben csak egy egyszerű verseny, ahol a cél, hogy bizonyos távolságra elnyúljunk ellenfelünktől. Olyasmi, mintha egy szombat délután a Váci úton lenne ugyanez a feladatunk. (Persze ezt ki ne próbálja senki!) A játékmódok közül sajnos kimaradt a Drift, és ez joggal fájhat sokaknak.

Többen elkövetik azt a hibát, hogy az első küldetés után feladják a versenyzést, mert az való igaz, hogy nem látni jól a pályát (a játék nappali fényben játszódik, de mindig vagy kora reggel, vagy este, így alacsonyan van a nap, hatalmasak és rondák az árnyékok) és túl kapkodós a játék, de kénytelenek vagyunk hozzászokni. De azért van bőven jó vonása is a játéknak, ami ellensúlyozza a kezdeti kényelmetlenséget. Ilyen az izgalmas cselekmény, a szép lányok, a még szebb kocsik, és emellett a zene is nagyon vadító. Ez alkalommal négy zenei stílust tudunk megkülönböztetni a számok között: hip-hop, trance, szinti-pop és rock.

Az Undercover grafikai megjelenése nem éppen forradalmi, de azért szép. A már említett fényviszonyok azonban néha megkeserítik az életünket. Néhol hibákat is tapasztalhatunk, miszerint az árnyékok utánunk fordulnak, de azért ez nem zavaró olyan mértékig, mint mondjuk a félrevezetően megvilágított tereptárgyak, amelyeknek némelyike úgy néz ki, mintha simán áttörhető lenne, de valójában megállít, és bizony ilyenkor jó pár másodperces csapdába esünk. Sajnos az irányítás sincs a segítségünkre ilyen esetekben, kiváltképp, ha kormánnyal játszunk. A kormány és a billentyűzet által vezérelt irányítás köszönőviszonyban sincs egymással. Billentyűzettel könnyebb, kormánnyal élvezetesebb. Igazi árkád-megoldás. A grafikai megjelenés számlájára írható probléma továbbá az elképesztően félresikerült térkép a bal alsó sarokban. Egész konkrétan használhatatlan, hiszen a térkép szerint nemsokára következő elágazás valójában már kb. mögöttünk van, és ez egy éles helyzetben nem mindig üdvös megoldás. Az egyéb külsőségekkel alapvetően nincs semmi probléma. A hangok nagyon jók, némely ellenséges kocsi, amikor elhúz mellettünk, olyan érzést kelt, mintha egy igazi versenypálya korlátjánál állnánk.

Összességében a fejlesztők az NFS léptékében a kötelező szintet hozták. Annyiból probléma ez csak, hogy talán a Most Wanted utódaként mindenki nagyobb dobásra számított, de álmatlan éjszakákra, unalmas téli vasárnapokra nagyszerű időtöltés ez a rész is, az NFS-ektől megszokott színvonalon. Csak ennél többet ne is várjon tőle senki.